Sziasztok!
Végre jobb kicsit a net, és letelepedtünk annyira, hogy van érkezésem írni. A kora hajnali repülőtérre való indulás és az otthoni búcsúzkodás után Frankfurt felé vettük az irányt, ahol átszálltunk a világ legkirályabb repülőjére, az Airbus A380-asra, amiről volt kép az előző bejegyzésben.
A Lufthansára jellemző precizitás keveredett a világ legnagyobb utasszállítójával, érintőképernyős monitorok voltak, filmeztünk, zenét hallgattunk, Andi is nagyon jól bírta a repülést, ehhez a gép is hozzájárult, ami akkora, hogy alig éreztük, hogy repülünk. A gépen volt három kamera, aminek a képei között választhattunk, egy a gép alján, egy a farokszárnyon, egy pedig az orron, itt folyamatosan követhettük az eseményeket, a legjobb a leszállás volt. :)
Leszállás után elég hosszú sort kellett kivárni az országba való belépésnél, majd egyből megtaláltuk a sofőrt aki kijött értünk és még három emberért egy kisbusszal. Több tízórás nem alvás után vacsorára ideértünk a táborba, ahol ismét furcsa érzés volt ismerős arcokkal találkozni a tömegben.
Azóta eltelt két nap, és minden kialakult. Andival a saloonban fogunk lakni, ami egy kétemeletes ház a laundry mellett. Abban a szobában, ahol tavaly Gábor és Réka laktak. Kitakarítottuk, a szobát is, meg a fürdőszobát is. Van még egy-két alakítani való, de szereztünk még tisztítószereket, úgyhogy nem lesz gond. Rajtunk kívül még Aaron, a mosoda főnöke és Jay Jay, egy jamaikai srác fog ott lakni, aki idén housekeeper lesz Krisztián vezetése alatt. Őt ugyanis housekeeping főnökké nevezték ki, azóta azon röhögünk, hogy az itteniek ezt óriási előléptetésként értékelve gratulálnak neki... :D
Néhány napon belül Anna is csatlakozik hozzánk, Krisztián barátnője. Egy új épületben fognak lakni, ami tőlünk elég messze lesz, viszont minden vadonatúj, nagyon szép szobájuk lesz, olyan mint egy szálloda. Addig pedig Krisztián velünk alszik fent, sokat nevetünk, gyakorlatilag mindenen. :)
Ma dolgoztunk először, őszintén szólva a két év mosogatás után elég lightosnak nevezném, amit csinálnuk kell, Aaronon, Andin és rajtam kívül Stephanie, egy jamaikai lány és Piotr egy lengyel srác dolgozik még ott. Elvileg kapunk még embereket, de itt általában semmit nem lehet biztosra tudni.
A táborba való lejutás körül (a laundry jó 15 perc sétára van) volt egy kis mizéria, ugyanis idéntől a gatorrel már nem lehet felmenni mert hangos, de a kisbuszt továbbra is használhatjuk, így azzal tudunk lejönni, a gatorrel pedig a táboron belül mozoghatunk, ha kell. Mivel én eléggé nem rendelkezem jogosítvánnyal, így a kisbusz vezetésének nemes feladata Andira hárul, de nagyon ügyes egyre jobban megy neki. :)
Az időjárás elég kaka, állandóan esik és nagyon hideg van, most éjszaka lesz elvileg a leghidegebb, 6 fokot mondanak, úgyhogy betáraztunk pokrócokból, elvégre mosodások vagyunk, vagy mi a fene. :)
Most épp Javiert várjuk, elvileg ma este kell ideérnie, jó lesz újra találkozni vele, majd a pálinkákat is megkapja, amiket hoztunk neki. Ja majdnem elfelejtettem, Barbarának odaadtuk az ajándékot, amit Andi hozott neki (kézzel hímzett kalocsai mintás terítő), nagyon örült neki, azóta már el is mesélte, hogy valamelyik kis asztalára kitette és mindent levett róla, hogy csak az legyen rajta. Olyan aranyos. :)
A képet - ki nem találtátok volna - de nem én fotóztam, de úgy döntöttem, hogy igyekszem a bejegyzésekhez valami jellemző illusztrációt beszúrni, ez meg tetszett.
Idővel újra jelentkezem, puszilunk mindenkit! :)
ui.: Krisztián felhívta a figyelmemet, hogy nem írtam az érkezéséről. Nos, aznapra vártuk, amikor mi is ideértünk, csak pár órával későbbre. Vártuk, vártuk, de csak nem akart jönni. Este fél 10 körül még mentünk egy kört Aaronnel, a kocsijával a táborban, de Krisztiánnak nyomát sem láttuk. Nem tudtuk elképzelni mi történhetett, izgultunk, de hulla fáradtak voltunk, úgyhogy lefeküdtünk aludni. Mély álmunkból dörömbölés ébresztett minket. Tudni kell, hogy első este Aaron még nem aludt a házban, tehát ketten voltunk egy kétemeletes házban, az erdő és a főút mellett a sötétben, amikor valaki kopogott az ajtónkon...kiszóltunk, elég vicces módon magyarul, és szerencsére Krisztiánt találtam az ajtóban, amikor kómás fejjel pizsamában ajtót nyitottam. Bejött, én visszafeküdtem, elkezdte mesélni, hogy 4 órás csúszással indult a gépe, mert szerelni kellett, de a történetet egészében csak másnap tudtam összerakni, ugyanis nagyjából a harmadik szava után elaludtam és az ébresztő keltett reggel, nagyon jól esett az alvás. :)