Megint elég sokáig sikerült elkerülnöm a blogolást, úgyhogy a mostani bejegyzésben három day offot is át kell fognom. Azért főleg azokat, mert nagyjából csak ezeken a napokon történik a megszokottól eltérő, elmesélhető esemény. :)

Nos az első day off ami már nem tudom, hogy mikor volt (:D) nem túl diadalmas, de azért erről is beszámolok. Az aznap mérlege gyakorlatilag az, hogy nem jutottunk el sehova. El akartunk menni vásárolni Binghamtonba, de se vant nem kaptunk, se a menetrendszerinti buszt nem értük el, se más megoldás nem kínálkozott, így miután gyakorlatilag a fél napot rohangálással és szervezkedéssel töltöttük eredménytelenül, a második felén már inkább maradtunk a fenekünkön. Aztán végül mégis kaptunk egy vant, hogy legalább az egyik közeli városba el tudjunk menni és a fizetési csekkeinket a számlánkra tenni, de nagyjából ahogy kiértünk a főútra, kifogyott a benzin. Krisztiánt és engem a hancocki evangélikus pap hozott vissza kocsival a táborba, nagyon kedves volt, de végül az utunkat folytatni már nem tudtuk, úgyhogy elég sikertelenül zártuk a napot.

A következő napunk már bőven említésre méltóbb, a Dorney Parkba, egy nagy élményparkba mentünk, aminek vizes-csúszdás része is van. A tábor által szervezett, befizetett út volt. Előző este Aaron bevitt minket Hancockba, ahol vettünk üdítőt meg rágcsálnivalót az útra, valamint hányingert csökkentő gyógyszert, gondoltuk jól jön majd másnap. :D Nos tőlem már a részvétel is óriási eredmény egy ilyen programban, ugyanis világ életemben féltem a hullámvasútaktól és egyéb hasonló dolgoktól. Végül aztán elég sok mindenre felültem és nagyon élveztem az egész napot, megérte a pénzt, óriási élmény volt az egész.

Odaértünk, majd amikor a buszról leszállva megláttuk a hullámvasútak legmagasabb pontjait, Anna és Andi egyből felvillanyozódtak, Krisztián is (ő szintén nem ült még hullámvasúton), és végülis én is, de közben finoman szólva azért egy-két dolog megállt bennem. :D Néhány gyors csoportkép után bevetettük magunkat a parkba, elmentünk az egész napra megvehető szekrényekhez, ahova elzártuk a két hátizsákot, amiben a fürdőruhát, törölközőt, papucsot hoztuk a strandos részre. Innen a legközelebbi hullámvasút felé vettük az irányt, utólag ez lett az egyik kedvencem, mind a négyen már itt elvisítottuk a hangunk felét, a jobb érzékeltetés kedvéért inkább beszúrok egy ezen készült videót a netről:

Ennek amúgy az a különös ismertetőjele, hogy amire felülsz (egymás mellett 4 szék van) az nem alul siklik, hanem felül, a lábad a semmibe lóg gyakorlatilag végig. Baromi jó volt! :D Nem mindig tudtuk arra mozgatni a fejünket, amerre szerettük volna. Rögtön két kört mentünk, aztán a legmagasabb, 62 méter magas hullámvasút felé vettük az irányt. Arról már facebookra tettem ki videót, úgyhogy ide most nem szúrok be.

Egyszerűen szólva szétfostam magam amíg felfelé gördöltünk lassacskán, Krisztiánék az első sorban, mi Andival a másodikban. Utána heves zuhanásba kezdtünk, a lejtő felénél már ordítani se tudtunk, visszacsúszott a levegő a szánkba. :D Nagyon jó volt, Anna kivételével egyikünk sem ült még ekkora hullámvasúton. Krisztiánnak megelőzően volt egy óriási félelme, hogy amíg suhanunk ide-oda és teli szájjal ordítunk, addig beszáll a szájába egy méh vagy egy darázs és megcsípi a torkát. Na, amikor fent ültünk, a második nagy domb alján Andi mondja mellettem, hogy valami belement a szemébe. Mondtam neki, hogy csukja be, úgyis kb. 1 perc és a végére érünk. Utána odaszólt, hogy már a karja is fáj. Nem tudtuk mi az, ide-oda vergődtünk épp a székben, aztán amikor vége lett, oldalra néztem és a vállánál egy nagy dongó vagy valami hasonló döglődött épp a mellkasán. Gyorsan lepöcköltem, aztán amikor leszálltunk, kiderült, hogy a szeme alatt az arcánál nekiszállt, de szerencsére ott nem csípte meg, aztán leesett a felkarjára, ahol már igen, majd amikor megpróbálta leszedni, a hüvelykujját is megcsípte.

Gyorsan megérdeklődtük, hogy hol az elsősegély, ahol egy kicsit gyökér, viszont segítőkész hapsi valamivel leecsetelte a csípéseit. A nagy izgalomra való tekintettel ebédszünetet tartottunk és egy Subwayben megkajáltunk. Még sosem ettem amúgy Subwayben, de tök finom volt. Amíg mi emésztettünk, Anna már felült egy szabadesős gépre, ami olyan volt, mintha egy liftben lenne, ami egyszercsak lezuhan. Ezután Anna, Andi és Krisztián is kipróbáltak egy másik hasonlót, amelyik lényegében egy óriási torony volt, amin körívben voltak székek, de úgy, hogy a lábuk a semmibe lógott. Nagyon magasra felhúzták őket, aztán hirtelen zuhanni kezdtek, majd megálltak. Na én előre elhatároztam, hogy az ilyen típusúakat kihagyom, úgyhogy alulról figyeltem őket. A felvontatás előtt Krisztián arcának leírása egy külön bejegyzést igényelne, nagyjából úgy festett, mint akin a halálos ítéletét hajtják majd végre. :D

Ezután egy kisebb hullámvasúttal mentünk, aminek inkább az adta a különlegességét, hogy fából készült:

Ezt követően egy nagyobb gépre ültünk fel, ami egy hinta és egy centrifuga keveréke volt nagyjából, ez is nagyon jó volt, inkább itt is videót linkelek:

Ezt követően Krisztiánék még két másik hullámvasútat kipróbáltak, én az egyiknél a sorból álltam ki, mert eléggé erős hányinger kapott el, kijött velem Andi is. Én elmentem a táskákhoz bevenni egyet az előző nap beszerzett gyógyszerből (egyet már odafelé, a buszon beszedtünk), Andi addig lent várt Krisztiánékra, ők meg addig kipróbáltak két másikat.

Gyorsan hatott a gyógyszer, úgyhogy egy kis pihenés után felültünk még egy gépre, ami a másik kedvencem lett, Krisztián ide már nem jött, mert elég rosszul lett, Andival mi két kört is mentünk:

A táskák kivétele után gyorsan átöltöztünk a WC-ben és még nagyjából egy órára átmentünk a vizes részre, annyi csúszdát kipróbáltunk, amennyi belefért az időnkbe. 7-kor bezárt ez a része a parknak, úgyhogy fürdőruhában még visszaültünk egy eléggé fröcskölős hullámvasútra, a videó nagyjából 1:40-től érdekes:

Fél nyolcra kellett a busznál lennünk, úgyhogy gyorsan visszaöltöztünk és hazaindultunk. Amúgy odafelé délelőtt 10-kor indultunk. Nagyjából két és negyed órára van innen a Dorney Park, hazafelé egyszer megálltunk kajáért, így nagyjából negyed tizenkettőkor értünk vissza a táborba. Nagyon jó nap volt! :)

Tegnapelőtt este volt a bankett, kicsit előbb elkértük magunkat a laundryból Andival és beálltunk a konyhára segíteni, az előző évekből tudjuk, hogy mekkora szívás ez a nap. Az előételes résznél segítettünk, cserélni a kajákat, élveztük, hogy mind együtt dolgoztunk, Krisztián is jött segíteni Annának. Nagyon jókat ettünk, volt rák, camembert és ezer egyéb sajt, sütik, torták, gyümölcsök, jó volt végre ízeket érezni. :D

Tegnap pedig a harmadik és egyben utolsó day offunk volt, délelőtt bevittek minket Hancockba, ahol egy helyi járattal elmentünk Binghamtonba vásárolni, vettünk sokféle ruhát és végre találtam bőröndöt is, 39$-ért, sehol nem láttam még ilyen olcsón, így végre lesz miben hazavinni a megvett cuccokat. :)

Nem emlékszem rá, hogy írtam-e már korábban, de a magyar csapatunk kiegészült Csabával, aki egy másik táborban különbözött össze a jamaikaiakkal, de szerencsére át tudott jönni ide a konyhára dolgozni. Tegnap ő is jött velünk, ja és egy mexikói srác, Emanuel is. Meg persze még néhány counselor, de ők külön mentek.

Azt hiszem nagyjából mindent elmeséltem...ja mégsem. :) Ma ebédidőben Aaronnel és Andival eljutottunk Callicoonba, rátettük a fizetéseket a kártyáinkra és hazautaltuk végre a repjegyünk árát, szerencsére már végre sikerült elintézni. :) Ééés végre vissza tudtam menni a régiségboltba, amit már tavaly óta vártam és megint vettem régi Life magazint. :) Na most már tényleg ennyi lesz mára.

Ölelés! :)