Tudom, tudom, most egy hosszabb csend állt be a bejegyzések hangzavarában, de ma végre újra megtörik. Mármint a csend. Vagy a jég. Kicsit képzavar, na mindegy. :D Szóval a megszokott mederben csordogálnak a napjaink, időközben az idei július 4. is eltelt, napközben talán kisebb felhajtás volt, mint az előző években, de az esti, vagy 45 perces tüzijáték ezt kompenzálta, óriási volt, egy idő után már kissé unalmas is. De azért élveztük.

Megint volt olyan, hogy az egyik teniszpályára összegyűlt gyerekeknek a más-más országokból érkezett staffok valamit előadnak, ami rájuk jellemző. Ránk nem került sor, mert a műsor felénél az egészet elmosta egy hatalmas zápor. Egyébként aznap megismerkedtünk egy angol sráccal, aki Anditól azt kérdezte, hogy "Are you magyar?" kicsit meglepődött. Kiderült, hogy az édesapja magyar volt, és egy cirkusznál dolgozott, így több országban is laktak, gyerekként 3 évet Ráckevén is. Amikor a srác 10 éves volt meghalt az apukája, úgyhogy csak pár szót tud magyarul, de mindenképpen velünk szeretett volna előadni valamit, amire így sajnos nem kerülhetett sor.

A másik ünnepi program az esti "hangverseny", amikor az itt dolgozó, különböző országból származó emberek hazájának himnuszait játsza el a nagyzenekar. Magyar is volt, csak kicsit gyorsított, olyan, mint a sporteseményeken. Az a hagyomány, hogy csak azok az emberek állnak fel egy-egy himnusznál, akik az adott országból származnak. Mi négyen felpattantunk, de észrevettük az angol srácot is, hogy áll és meglepetésünkre egy 12 éves forma fiú is felállt, Andi kérdésére, hogy miért, kiderült, hogy az ő apja is magyar volt, de ő nem beszéli a nyelvet.

A zenék elég változatosak voltak, különböző induloktól Stevie Wonderig, nagyon szép volt. Többek között lejátszották az amerikai hadsereg különböző haderőnemeinek (?) indulóit (?) - Bence majd kijavítja esetleges a hadsereget érintő hibáimat :D - itt mindig azok álltak fel, akiknek hozzátartozója valaha szolgált, vagy épp most is szolgál a légierőnél, haditengerészetnél, stb. Az egyes zászlókat is behozták, az egyiknél egy kislány sírva fakadt, tippre valamelyik szülője épp külföldön szolgál, ez elég szomorú volt.

Nagyjából idáig tartana a bejegyzés, ha időben megírtam volna, de mivel nem tettem, ezért folytatódik. :D

Tegnapelőtt volt egy szervezett út New Yorkba és bár már voltunk, de Krisztiánékkal még nem, így úgy döntöttünk, hogy megéri a 30$-t. Reggel nyolckor indultunk három busszal, 11 előtt a városdban voltunk, és este 8-kor indultunk haza, kb. háromnegyed 11-re értünk vissza a táborba. Nagyon jó érzés volt újra ebben a városban sétálni, szerencsére szeptemberben még bőven lesz rá alkalmunk - immár Bencével kiegészülve. :)

A Times Square közelében lévő Bryant parknál tett ki a busz, és itt is vett fel. Itt Andival később találtunk egy könyvesvonatkozású helyet, ami nagyon tetszett, de ennek a másik blogban szeretnék majd egy egész, képekkel tarkított bejegyzést szentelni, úgyhogy erről itt most nem írok. A Times Square-től 3-4 óra alatt lesétáltunk az épülő Freedom Towerig, útközben érintve egy Starbucksot, egy Mekit (:D), a Public Libraryt (közkönyvtár, ide majd szeptemberben be is akarunk hatolni), az Empire State Buildinget, és a diadalívet. Utóbbi valahogy eddig mindig kimaradt.

Délután kettéváltunk, Krisztián és Anna lementek egészen Manhattan déli csücskéig, megnézték onnan a szabadságszobrot, mi pedig metróra ültünk Andival és visszamentünk a Times Square-re, vásárolni. Nekem még volt tavalyról egy útnyi pénzzel feltöltött metrókártyám, így legalább arra nem kellett költeni. Bementünk a Disney boltba, de idén valahogy nem olyan jó a választék, mint tavaly, aztán a Forever 21-ba (ruhabolt), és a H&M-be. Utóbbiban vettem két olyan nadrágot, amilyet előre elképzeltem, hogy szeretnék, meg egy inget. Andi cipővásárlásra adta inkább a fejét. Megállapítottuk, hogy nagyon jól sikerült nap volt és megérte bemenni, a hazafele utat képnézegetéssel, aztán ki alvással, ki zenehallgatással töltötte. Csináltam vagy 500 képet, majd válogatunk belőle és mennek fel facebookra.

A táborban tényleg minden a megszokott, hétvégén már ismét parents day lesz, jön a harmadik session, telik az idő. Dolgozunk, közben olvasunk (:D), esténként gymezünk, sőt újabban négyen páros teniszmeccseket is játszunk, tegnap két meccsen is elég csúnyán kikaptunk Krisztiántól és Annától. :D Biztos, hogy van amit kifelejtettem, de ez már csak így szokott lenni.

Ölelés! :)

1. kép: A The Lion Kig Broadway musical reklámjával díszített busz. Majd mindenképpen meg akarjuk ezt nézni szeptemberben.
2. kép: New York, látkép, alulnézet.
3. kép: Taxi. Nem gondoltátok volna, mi? :D