A hétfői napon beköszöntött az idei első parent's day, amikor a szülők jönnek a táborba, egyrészt, hogy elvigyék a csemetéket, másrészt, hogy előtte megnézzék a show-kat, amiket előadnak. A vasárnapi Tartuffe után hétfő este is beültünk egyre, ez pedig az Aida volt. No nem az opera, hanem a musical változat. Őszintén szólva eddig én az Aidaról annyit tudtam, hogy egy Verdi opera és itt ki is merül a tudás, a történetet sem ismertem. Most utánanéztem a neten és a belőle készült musical zenéjét Elton John szerezte és a 2000-es évek elején a Broadway-en is játszották. Sőt, 2007-ben a Margitszigeten is volt előadás. :)
Visszatérve az ittenire, megint nagyon jó volt, ezt is a legidősebb táborozók adták elő, 2 óra 15 perces volt kb. az előadás, egy 10 perces szünettel. Nagyon jó díszletek, kosztümök voltak és persze a szereplők hangja is nagyon jó volt, egytől egyig, nem csoda hogy a French Woodsból nem egy Broadway színész került már ki. Az előadás után a fél tizenegykor kezdődő tüzes cirkusz show-t is meg akartuk nézni eredetileg, de időközben olyan hideg lett, és az eső is megérkezett, hogy azt most inkább kihagytuk. Az előadás alatt így is átfagytunk egy kicsit, mert nem teljesen zárt a színház, ahol a musicalt néztük.
Aztán tegnap jeles napra ébredtünk, Andinak - és Máténak! :) - a szülinapjára. Amikor még Albert táborát mentünk megnézni, a vásárlásnál fél suttyomban vettem neki egy szülinapi üdvözlőlapot, egyelőre ennyiben merült ki az ajándékozás, de ennek is nagyon örült, amikor reggel megtalálta az éjjeliszekrényén. :) Azt hiszem rajtam keresztül és ezúton is köszöni a sok felköszöntést amit kapott, nagyon jól esett neki. Gondoltuk napközben, hogy valamit este kéne csinálni, kis ünneplésre összeülni. Igazán szülinapozni pénteken tervezünk, mert tegnapra Anna nem tudott szabadnapot kérni a parent's day miatt. Aznapra szeretnénk egy van-t kérni (szurkoljatok, hogy kapjunk!) és elmenni Scrantonba, ebédelni a Red Robin étterembe, amit Andi nagyon megszeretett első évben meg körbenézni a boltokban, jó emlékek vannak bennünk a scrantoni vásárlásról még tavalyról. :) Reméljük akkor már Andi is meg tudja venni a vágyott netbookját. :D
Szóval tegnap estére Andi meghívott pár embert a házba ahol lakunk, a részvételtől sajnos a mexikóiak kollektíven távol maradtak, azt mondták nagyon fáradtak voltak már este 10 felé. Végül itt volt Andi meg én, Krisztián, Anna, Aaron, Piotr, Stephanie, Shannon és időközben betoppant Quinn is, aki majdnem biztosan nem így írja a nevét. :D Andi ötlete nyomán egy játékot játszottunk (némi folyékonyság kortyolgatása közben), aminek az volt a lényege, hogy körben ültünk székeken, középen egy ember állt, bekötött szemmel. Az ülők sorban kaptak egy számot, majd az állónak mondania kellett két számot (később hármat), akiknek úgy kellett helyet cserélniük, hogy a "vak" álló ne tudja elkapni őket. Akit megfogott, az állt be a kör közepére. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, vagy két órát játszottunk, időnként sírtunk a nevetéstől, vicces szituk adódtak. :D A résztvevők közül talán Shannon szorul bemutatásra, ő egy salad bar-os brit lány, aki Annával dolgozik, Quinn pedig egy idősebb fószer, amerikai, és az ilyen kerámiás részlegnél van a gyerekekkel, akik azt a foglalkozást választják.
Szóval jól sült el az este, nagyjából egyig, fél kettőig tartott, de aztán berekesztettük, mert pl. Anna már 7-re ment dolgozni ma. Reméljük folyt. köv. pénteken. :)
(Kép helyett most zenét szúrtam be, rengeteget adják a rádióban ezt a számot, nagyon szeretjük, tegnap ezt is hallgattuk. Még annyiban is kapcsolódik, hogy a Maroon 5 is a táborunkban alakult, a tagok itt voltak táborozók. Ennek tiszteletére viseli a zenekar nevét a Rock center.)