Ismét jelentkezem, hiszen sok dologról kell mesélnem. :) Még az előző bejegyzéshez tartozik időben, hogy végre megjött a Sennheiser fejhallgatóm, ami nagyon nagyon jól szól, úgyhogy ha valami, akkor ez biztos megérte ennyi pénzért. Imádom. :) Köszi ősök a közreműködést!

Aztán. Utolsó este, vasárnap ugye sajnos CC nem volt, de a diningban volt egy kis buli. Volt kaja, pia (alkoholmentes) meg zene. Valamelyik Jacko számra és a Waka waka-ra pl. össztáncoltunk, elég vicces volt. :D Később a bunkban folytattuk a bulit egyéb hangulatfokozó italok társaságában. :) Egy fontos infó, hogy eddigre már Irene áldásos tevékenysége nyomán elment az áram és ezzel együtt a víz is. Az egész tábor területén egyedül a dining hallban volt áram és víz, mert annak saját generátora van a konyha miatt. Ezt a szálat mindjárt folytatom. :)

Másnap reggel már post camp volt (hétfő), tizenvalahányan maradtunk a konyhán. Délelőtt elég szakaszosan dolgoztunk, ugyanis nagyjából ötpercenként el kellett köszönni valakitől. Mindenki mindenki nyakában volt, eredtek a könnyek. :) Néhányan nagyon a szívünkhöz nőttek, úgyhogy elég szomorú reggel volt. Furcsa de egyben nagyon jó érzés, hogy olyan emberek, akiket néhány hete ismersz és esetleg nem is beszélgettél velük túl sokat, mégis sírva a nyakadba ugranak ha el kell köszönnöd tőlük. Nem is beszélve azokról, akikkel minden nap órákat eltöltöttél. Andinak és nekem is vitathatatlanul a kollégám, Jamón a kedvenc mexikóija, őt nagyon megszerettük. Mondta is nekem, hogy jajj Rudolf, a férfiak nem sírnak, aztán bőszen törölgette a szemeit. :) Ha jövőre is az USA-ban dolgozik majd, akkor utána nem itt, hanem Európában szeretne utazgatni, mert neki az a nagy szó (még sosem járt a tengeren túl) és mindenképpen jön majd Magyarországra is. :)

Fel sem tudnám sorolni hány embertől köszöntünk el, utoljára Krisztián futott be, épp csak pár szót váltottunk; sajnos Réka és Gábor nem jöttek, gondolom már nem fért bele az idejükbe, sajnáltuk. :(

Időközben Gáborékról utoljára azt hallottuk, hogy NY-ban vannak, remélem azóta már továbbálltak, hiszen már Vegasban kell lenniük. Krisztián pedig ma írt, hogy nagyon élvezik Hawaii-t. Azt elhiszem. :)

Eme szomorú kezdet után nagyon jó folytatást vett a post camp, már nem területek szerint dolgozunk a konyhán, hanem szinte mindenki csinál mindent, már Carry, a salad bar főnök is mosogatott. :) Az egész pedig nagyon bulis, mindenki jókedvű és szerencsére csak jófej emberek maradtak. MÁR NEM MOSOGATOK! :) Átmentem Andihoz, úgyhogy én is salad bar-os vagyok, elmondhatatlanul élvezem a két hónap mosogatás után. :D Szinte mindenki mosogat, segítünk egymásnak, úgyhogy egyszerre kezdünk és végzünk, amíg mi csináljuk a kaját, a többiek felkészítik a konyhát a télre (elpakolják a cuccokat, takarítanak, stb). Szóval nagyon tetszik nekünk az egész.

Egy kis szépséghiba azért csúszott az egészbe, ugyanis a vasárnapi áram- és vízmentesség egészen ma délutánig fennállt. :D Szombat óta tegnap fürödtünk először, vödörből. :D Este a koromsötétben vittük fel a vödröket a bunkokig, hogy legalább megmosakodjunk. A csillagokon és a zseblámpákon kívül semmilyen fényforrás nem állt rendelkezésünkre esténként. :) Nem mondom, hogy a legjobb körülmények voltak, de őszintén szólva még ezt is élveztük, furcsán rájön ilyenkor az ember, hogy a vezetékes víz és az áram milyen sokat jelent. Mivel esténként csak a dining-ban lehetett volna netezni, (semmi más programot nem tudtunk volna csinálni), ezért az elmúlt két estére szerveztek ingyenes programokat a post camp staffoknak és a néhány táborozóknak egyaránt.

Hétfő este moziba vittek minket Hancockba. :) Nagyon megörültünk neki, az új Harrison Ford film (valami cowboy-os-űrlényes) és az Amerika kapitány között lehetett választani. Mi utóbbit néztük, bődületesen rossz film volt, de a sötétben való ücsörgésnél sokkal jobb, úgyhogy még ezt is élveztük. :)

Tegnap pedig bowlingozni voltunk. :) Még sosem játszottam és nagyon tetszett. Tipikus amerikai kisvárosi helyen voltunk, amilyen a filmekben van és sűrű verekedések helyszíne (ott legalábbis :D). Bárpult, leülős rész, aztán pedig a pályák. Kaptunk bőrcipőt, Ritáék fotóztak is, jól éreztük magunkat. Este miután hazaértünk, a már említett vödrös megoldással fürdőztünk. :)

Ma délután visszajött az áram és a víz, ahogy már említettem. Ennek örömére teljesen kitakarítottuk a bunk-ot, kivittük Krisztián ágyát és rendet raktunk, wc-t, padlót, fürdőt dzsuváztunk. :) Ezt követően magunkat is letakarítottuk végre, bevetődtünk a zuhany alá. :) Most a vacsi után vagyunk, már végeztünk a munkával és megírtam a bejegyzést. A ma esti program nyolctól elvileg valamilyen filmezés a cirkuszban, ahol kapunk pizzát és mindenféle édességet, amiket a nyár folyamán a szülőktől kapnak postán a gyerekek, de nem kaphatnak meg. :))

Remélem jó lesz, majd elmesélem azt is. Jaj és majdnem elfelejtettem. Délelőtt Andi ötlete nyomán fokhagymás-tejfölös uborkasalátát csináltunk az egyik vacsorás salátának. :) Minden hozzávaló volt szerencsére, csak a tejfölként alkalmazott sour creme kicsit édes, ezt Andi sóval és ecettel kompenzálta. Nos a visszajelzések: a magyarok (Rita és Zita) teljesen odáig voltak, nagyon örültek neki és befalták (még Dávidnak is ízlett, aki nem szereti a tejfölt), a külföldiek pedig odáig voltak érte. Aaron a tanzán mosodásfőnök (ez milyen hülyén hangzik :D) teljesen kész volt, hogy úristen ez mi, meg kér még, aztán már alig tudott mit szedni mert nagyjából 10 perc alatt elfogyott. :D Egy nem tudom milyen nemzetiségű cirkuszos lány is legalább háromszor elmondta mennyire finom volt. :) Úgyhogy a siker teljes, ügyesek voltunk (főleg Andi)! :)

Az utazás előtt még mindenképpen jelentkezem. :)

ui.: Feltettem a Niagarás képeket facebook-ra. Ide a salátáról próbáltam meg feltenni egy fotót, de a blog úgy döntött, hogy ő most ezt nem szeretné, úgyhogy ezt majd később igyekszem pótolni.