Úgy történt, ahogy sejtettem, a Niagara után nagyon későn, fél kettőkor értünk vissza a táborba, úgyhogy már nem tudtam irni a blogba. Nagyon jó volt a nap, leirhatatlanul csodálatos a vizesés, majd az irás után megpróbálkozom a képfeltöltéssel facebook-ra, hogy azok is beszéljenek.

Reggel korán, 7-kor indultunk a busszal és a szokásoktól eltérően szerencsére most késés nélkül. Ébredés után még belógtunk a konyhára műzlit, tejet, banánt és chips-et zsákmányolni, meg még előző nap csináltunk szendvicseket (köszi Enikő!), hogy valahogy kihúzzuk. A busz nagyon jó volt, kényelmes, légkondis. Odafelé kétszer is valami gagyi zs-kategóriás filmet vetitettek, de ez volt a legnagyobb "baj". Kb. 6 óra volt az út (kis dugót is beleszámitva) és megérkeztünk. Hja útközben teszt alá vetettem az iPodom, nagyon jó, imádom. Szerintem gyönyörűen szól a füles, szépen, dinamikusan. (Kings of Leon-ra suhanni az amerikai utakon elég hangulatos) Nagyjából délután 1 körül érkeztünk meg:)

A vizesésről azt kell tudni, hogy igazából két részből áll. Van az American Falls, ez kisebb és van maga a nagyobb és hiresebb Niagara, amit lópatkónak is hivnak. Mindkettő a Niagara folyó amerikai oldalán van, de szemből, a kanadai oldalról sokkal jobban rálátni, illetve egyszerre látni mindkettőt. Azt az infót kaptuk indulás előtt, hogyha visszük az útlevél mellé a D209-form-ot, akkor átmehetünk és vissza is engednek a határon. De erről majd később. :)

Először az amerikai oldalt jártuk be, minden lehetséges helyről megnéztük a két vizesést. Gyönyörűek. Már többszáz méterről néha jön egy-egy fuvallat, ami olyan mintha virágpermetezővel fújnának. Aztán a nagy közelébe érve már a szitáló esőt imitálja szikrázó napsütésben. :) Annyira jó érzés volt ott állni, nézni a vizesést és érezni ahogy az arcomba fújja a szél a vizet. Ja végig szép időnk volt, sütött a nap, nagyon meleg volt.

Ezek után Kanada felé vettük utunkat. A két oldalt egy nagy hid köti össze, koscival és gyalogosan is át lehet menni. A hid közepén van egy tábla, a két zászlóval ami a határt jelképezi. A hid végén persze normál határállomás van, simán beengedtek, scak pár kérdést tettek fel, még kanadai pecsétet is kaptunk az útlevelünkbe. :)

Most már elmondhatom, hogy Kanadában is jártam, igaz csak nagyjából 3 órára. Innen tényleg összehasonlithatatlanul szebb az egész, majd látszik a képeken. Elsétáltunk egészen a nagyobb vizesésig (közben pár millió képet készitve), egy nagy ivben köti össze a két országot.

Páran közülünk hajós túrára is mentek, ami abból áll, hogy egészen közel visznek a vizeséshez, bele a párába. Láttam videót, amit csináltak, onnan még hatalmasabbnak tűnik az egész. Mi nem megfelelő öltözékünk miatt (bár esőkabátot és szandált is adtak az útra, úgyhogy szinte egyáltalán nem ázott meg senki) kihagytuk, majd legközelebb. :)

Kicsit még sétálgattunk a kanadai oldalon, végiglátogattuk a szuvenir boltokat. Ja és valamiről itt még meg kell emlékeznem. Szereztünk kuponfüzetet, igy ingyen kostolót kaptunk a Hershey's csokiboltban. Valami nagyobbra számitottunk, végül csak egy egész pici kocka nem is csokit, hanem inkább karamellt kaptunk de kb 20 iz közül lehetett választani. Ilyen finomat még nem éreztetek. Gyakorlatilag egy enyhe orgazmus átélése után, felborzolt karszőrzettel és libabőrösen távoztunk az üzletből. Nem túlzok, ez a világ legfinomabb csokija. A pult mögött az egyik alkalmazott épp az epres csokit készitette, óriási epreket mártogatott épp csokoládéba. NYAMM. Gyorsan távoztunk, mielőtt még vettünk volna valamit (rohadt drága).

A határ előtt a Duty Free shop-ba is betértünk, majd az USA felé vettük utunkat. Féltünk, hogy nem fognak visszaengedni (itt a táborban többen is mondták, hogy vissza fognak), mert pl a CCUSA-nál is azt mondták anno, hogy ez a vizum csak egyszeri belépésre jogosit. Simán ment minden, a határőr családja mint kiderült, magyar. Hja és még Kanada felé a hidon sétálva egy nő megkérdezte tőlünk, honnan jöttünk. A Hungary-t hallva, felderült az arca, kiderült, hogy az apja indiai, az anyja magyar és az Államokban tanul, bár egy szót sem tud magyarul. :)

Az amerikai oldalon is a szuvenir boltok végiglátogatása következett, majd hamar 8 óra lett és megérkezett a buszunk, indulás vissza. Mint emlitettem éjjel fél kettőre értünk vissza, épphogy csak elmásztam a bunk-ig, fel az ágyra és kóma.

Egy másik lényeges fejlemény, hogy az egyik lakótársunkat kirúgták, Mike-ot a néger fickót. Ádámék leplezték le, hogy iPodokat és iPhone-okat lopott, tele volt vele a gitárja. Elmentek az irodába szólni, majd utána kb 10 perccel már vitték is el. Semmi büntető-dolog nem lett az ügyből, de azonnal kirúgták, és kivitték a legközelebbi buszállomásra (ő amerikai). Finoman szólva is erős bukéval rendelkezett, ami őt magát illeti, igy most felfrissült a bunk. :D

Reggel durva volt a felkelés, ma már ismét munka volt, délután lementem a medencéhez kómázni, igyekeztem pihenni, aztán este még elmentem a gym-be, most tusolás után jegyzem bejegyzésem, ágyba helyezkedvén (újra van itt is net). A képek már a gépen vannak (az oroszok meg a spájzban, ugye) válogatok párat, amiket felteszek facebook-ra.

Ez egy rekord hosszúságú bejegyzés lett, de rekord nagyságú élményekről szól, úgyhogy belefér. Minden résztvevő egyöntetű véleménye alapján a pénzt és a végigutazott órákat is beleszámitva, megérte! Majd jelentkezem.

puszi :)