Újra jelentkezem, tegnap voltunk a Niagaránál. :) Az imák teljesen nem találtak meghallgatásra, eső ugyan nem, de nap sem, ellenben teljesen felhős ég az volt. Komoly gondot ez nem okozott, csak annyit, hogy főleg a Horseshoe, a nagyobb vízesés egy kis szakaszon egyáltalán nem látszott, mert olyan erős permet szállt fel a lezúduló vízből, hogy ez a levegő párássága miatt kitakarta magát a vízesést. De úgy érzem, kicsit előreszaladtam. :D

Reggel fél 6 körül keltünk, néhány órás alvás után. Előző este, amíg én még dolgoztam, Andi csomagolt szendvicsnek valót, gyümölcsöt, müzlit, vizet az útra. Este össze is pakoltunk, úgyhogy reggel nagyjából csak a ruhákat kellett összeszedni meg a fényképezőgépekbe az elemeket betenni. :) Lejöttünk a diningba még kicsit netezni és megtölteni a vizes palackokat. Itt tejet is találtunk kitéve, úgyhogy azzal tudtam elfogyasztani a müzlis reggelimet. :)

Ezután felszálltunk a buszra, két busszal vittek minket, ugyanolyan zölddel mint Philadelphiába, és mint tavaly a Niagarához. Kis késés után (előző este CC volt és néhány versenyzőnek nem jött össze a korán kelés :D) útnak is indultunk, egy megállóval kora délután odaértünk a vízeséshez. Itt még a sofőrök kavarogtak kicsit, GPS-szel sem igen sikerült megtalálni a helyet, ahol ki akartak tenni minket, aztán végül összejött nekik ez a nehéz mutatvány. Ezen kívül amúgy nagyon jó fej volt a buszsofőr nőnk(!). :) Egyébként itt tök gyakori, hogy a buszsofőrök nők. Fontos mellékinfó. :D

Összeszedelőzködés és pisiszünet után néhány mexikói pajtásunkkal a vízesés felé vettük az irányt. Igen, még mindig pont ugyanolyan szép, mint tavaly. :) Andinak is nagyon nagyon tetszett. ^^

Első állomásként megvettük a jegyeinket a hajóra. :) Tavaly megfogadtuk Gáborékkal, hogy ha visszajövünk, akkor mindenképp megyünk hajózni, mert mindenki aki kipróbálta, azt mondta, hogy nagyon jó. Tényleg az. :) A felhős idő előnye, hogy sem a jegyekért, sem a hajóhoz nem kellett sorba állnunk, így hamar lezavartuk az egészet. A jegy megvétele után feljutottunk a kilátóra, ami benne van az árban, itt fotózkodtunk egy kicsit, majd lifttel levittek minket a folyószintre. Itt megkaptuk esőkabátjainkat és felszálltunk a hajónkra. :) Képeket nem csináltunk, gondosan elcsomagoltuk a gépeket, mert tudtuk, hogy nagy lesz a permet. Így is lesznek majd képek, mert több mexikói lány gépével is készültek közös fotók. Mindkét vízesésnél, de főleg a Horseshoe-nál jól megáztunk, gyakorlatilag olyan volt, mintha egy óriási felhőszakadásba keveredtünk volna hirtelen, amiben időnként hullámokban csap meg a víz. :D Mindenki nagyon élvezte, a kabátoknak köszönhetően csak a kezünk és a lábaink vége lett vizes, ellenben hatalmas élmény volt alulról látni mindkét vízesést (már amennyit láttunk a vízpermettől :D), főleg a Horseshoe-t, ahogyan körbevett minket több oldalról. :)

Kikötés után elcsomagoltuk szuvenír esőkabátjainkat és Kanada felé vettük az irányt. Itt kb. 2 órát tölthettünk, megnéztük mindkét vízesést. A tavalyinál nagyobb pára miatt a Horseshoe-nál fent is óriási permet volt, úgyhogy még jó, hogy volt esőkabátunk. :) Visszafelé sétálva megnéztünk egy szép parkot lóhalálában, botanikus kert és egy VI. György szobor alkotta az összképet, majd a facebookon meglátjátok.

Kaptunk egy ingyen szerencsekerék-pörgetés kupont a Hard Rock Café előtt, de sajnos csak 10%-os pólókedvezményt nyertünk, az meg nem túl sokat ér, a Hard Rock árait ismerve. :D Innen sajnos idő hiányában már a Duty Free bolt és a határ felé vettük az irányt. Kanada ennyi alapján is (és újra is) annyira szépnek, rendezettnek és szimpatikusnak tűnik, jó lenne több idő alaposan, több városban is körülnézni.

 A duty free-ben Andi vett képeslapot, hűtőmágnest; én befújtam magam parfümmel :D úgyhogy frissen és üdén tértünk vissza az USA-ba. :D Ezután kissé hosszú táplálékkeresés után (hozott tartalékaink kimerültek és/vagy a buszon voltak) néhány igen drága falatot elfogyasztottunk, majd még a hátralévő egy órában megnéztük a Horseshoe amerikai oldalát felülről is, ez még Andinak hiányzott az összképhez. Erre is maradt időnk szerencsére, úgyhogy nem maradt ki semmi. :)

Hazafelé is megálltunk egyszer, az igen hosszú buszutat az Aranyhaj nézésével, olvasással, zenehallgatással és alvással töltöttük; éjfél-egy óra magasságában már igen érdekes pozíciókban. :D Jó ötlet volt, hogy vittünk magunkkal párnákat. Az olvasásról jut eszembe, a buszon kezdtem el a Battle Royale-t (a nyáron már olvastam a Szellemírókat és a Veronika meg akar halni-t) és eddig nagyon jó, majdnem 100 oldalig jutottam tegnap.

Azt hiszem nagyjából ennyi a tegnap története, nagyon jól éreztük magunkat és most már Andinak is van kanadai pecsét az útlevelében (nekem már kettő :D). :) Hazaérve még pár szót váltottunk Krisztiánnal aki elég lázas volt (megint beteg lett), most már jobban van, reméljük holnapra még javul, mert ők holnap mennek a Niagarához.

Képek majd érkeznek, egyelőre ma a Woodstock & Skinners Falls & Scranton képeket tettem fel, ezután majd még jönnek a Broadway-es út képei és csak utána a Niagarások. Igyekszem, ígérem. :) Egyet azért feltettem, nekem ez a kedvencem tegnapról. :)

Puszilunk mindenkit, vigyázzatok magatokra!

ui.: Eközben szombaton volt Ákos és Melinda esküvője, nekik ezúton és ebben a formában is szívből gratulálunk, sok boldogságot kívánunk és nagyon sajnáljuk hogy nem lehettünk ott.