Szervusztok nép!

Mielőtt a címben megnevezett városba tett utazásunk ecsetelésébe fognék, szólnom kell a laundry van eddig sem túl fényes állapotában történt erős romlásról. :D Valamelyik nap épp felértünk a saloonhoz (ahol lakunk), amikor tolatás közben hirtelen igen érdekes hangja lett a kocsinak. Olyan, mintha egy kb. 8 literes motort ötvöztek volna egy versenyhajóval. Aaron egyből alá is mászott, azt mondta, hogy a motor és a kipufogó találkozásánál lyukadt ki, hát elég izmos hangja lett. Azt mondta Larry, hogy parents day után megcsináltatják, a parents daynek vége, de egyelőre minden maradt ugyanúgy, lehet hogy így marad szegény autókánk. :D Emellett a rádió is elromlott, nem lehet se ki-, se bekapcsolni és Errort ír ki, valamint néha egy-egy hangfoszlány feltűnik az éterben, aztán semmi. Ez mondjuk akár attól is történhetett, hogy beázik a van, mert igen, beázik. Ezt meg valószínűleg az okozza, hogy nagyjából másfél éve rászakadt egy istálló. Ha ez az autó mesélni tudna... :D

A parents day egyik napján tudtam luggage-ozni, azaz a gatorrel mászkálni a táborban és a szülőknek segíteni a kocsihoz elvinni a gyerekek giga táskáit. Több embert is vittem nagyjából két és fél óra alatt, közülük ketten gondolták úgy, hogy fáradozásaimat borravalóval honorálják, előbbi 5$, utóbbi 20$(!)-ral. Nem semmi, elég "szar" autók voltak itt, utalva a családok nem túl rossz anyagi helyzetére. Volt egy másik apuka is, aki ugyan nem adott pénzt, viszont nagyon jót beszélgettünk, kérdezte honnan vagyok, majd a Magyarország hallatán egyből áradozásba kezdett, hogy ez a Budapest milyen gyönyörű város. Én meg csak néztem ki a fejemből, hogy mikor volt ott, kiderült, hogy a '90-es években pár napot volt nálunk, Budapesten és Egerben. Mindkét városért odavolt, utóbbiban főleg az egri bikavérért, és annak baráti áráért. Kérdeztem, hogy pálinkát ivott-e, mondta, hogy nem nagy ivó, inkább boros. :)

A day offunk tegnapelőtt volt, ami ismét egy út volt, Philadelphiába. Immár harmadszor voltam ebben a városban, három különböző évben, ami azért durva. Ja igen a magyaros apuka Philadelphia külvárosában lakik, mondtam hogy San Diego mellett a másik kedvenc városom az USA-ban, helyeselt, hogy általában ez így van, mert nagyon európai a város, emiatt általában az európaiak szeretik. Odaérve ezt én is újra megállapítottam, bár pontosan megfogalmazni nem tudom, hogy mitől európaibb, mint más amerikai városok, egyszerűen csak az. A busz ismét az Independence hallnál tett ki minket, néha négyen mentünk, néha különváltunk és ketten voltunk Andival, aztán újra találkoztunk valahol Annával és Krisztiánnal.

A Hall mellett ismét láttuk a Liberty Bellt, elmentünk a China town mellett és elsétáltunk a kedvenc felhőkarcolómig, meg a városházáig. A Rocky lépcsős múzeumot mi most kihagytuk, a megspórolt időt vásárlással töltöttük. A felhőkarcolóba idén be is mentünk, egy óriási irodaház. A bejárattal szemben a fal fele egy baromi nagy LED-es kijelző, gyönyörű képek váltakoznak rajta, majd teszek fel képeket facebookra. Az előtér felső vasszerkezetén pedig bábuk vannak, munkába siető öltönyös ember, kislány, stb. nagyon hangulatos és jól néz ki.

Az út talán legnagyobb éménye azonban nem is a városhoz, hanem a buszhoz, pontosabban a buszsofőrhöz kötődik. A sofőrünk már reggel is szimpatikus volt, de semmi különösebb, amúgy teljesen átlagos és tipikusan buszsofőr figura, nagyjából 45 év körüli, kicsit kövérkés, itt-ott őszülő férfi. Mi négyen ültünk az első sorban két oldalról, ezért hallotta, amikor beszélgettünk egymást között. Előtte vele is váltottunk pár szót, jófejnek tűnt. Aztán hazafelé mondta, hogy hadd kérdezzen már rá, hogy mégis ez milyen nyelv, mert igaz hogy a hadseregnél volt alkalma sok nyelvet hallani, így sokat meg tud különböztetni, de ebben most nem biztos. Mondta neki Andi, hogy rendben, találja ki, ötöt tippelhet. :D Nevetett és mondta hogy rendben. Első tipp természetesen orosz volt, mondtuk hogy elsőre nem is rossz (általában mindenki orosznak hallja a magyart) de azért kicsit még messze van. Következett az ukrán, mondtuk hogy melegszik, de még mindig nem. Ekkor elakadt sofőrünk, úgyhogy Anna segített neki azzal, hogy hogy mondja angolul ha épp éhen van halva (hungry - éhes), ezzel amúgy poénkodni is szoktak, kicsit gondolkodott, felröhögött, és megtudta honnan vagyunk. Mondta egyébként, hogy nem is a konkrét szavak emlékeztetnek az oroszra, hanem inkább bizonyos hangok, azért arra szoktak tippelni.

Ez a hadseregnél szolgáltam félmondat megragadta a figyelmemet, úgyhogy később, amikor megálltunk egy pihenőnél, megkérdeztem tőle, hogy ha nem túl indiszkrét, akkor mit csinált a seregnél. Kiderült, hogy négy évet szolgált, felet a légierőnél, ugyanis pilóta volt, majd a többit a haditengerészetnél, itt a Blue Angels-szel beutazta a világot (innen a nyelvfelismerősdi), ami gyakorlatilag mindig is az álma volt. Kérdezte amúgy, hogy tudom-e mi az, mondtam hogy nem, úgyhogy elmagyarázta, meg most rá is keresten neten, szóval ez a haditengerészetnek egy alakulata, akik légibemutatókat tartanak (Bence bőszen javíts ha hülyeséget írok! :D). Mondta, hogy F-16-ossal repült, ilyennel. Finoman szólva ezt elsőre nem néztem volna ki belőle. Mesélt pár sztorit, nagyon közvetlen volt. Aztán ahogy utaztunk tovább, kérdezte, hogy halljuk-e a zenét, amit hallgat. Kiderült, hogy van egy bandája, a menyasszonya az énekes, ő basszgitározik és az ő feldolgozásait hallgattuk. Madonnát, Back street boyst meg mindenfélét. Néha fel is lépnek, egyébként olyan hangja volt a nőnek, mint az eredetiknek (na nem a Back street boysra gondolok :D). Úgyhogy ismét bebizonyosodott, hogy mennyi érdekes emberrel lehet így találkozni, másrészt pedig még a legtávolabbról sem tudhatod, hogy akivel találkozol milyen ember, és milyen a múltja. Ránézésre azt hittem, hogy világ életében buszvezető volt, aztán kicsit meglepődtünk... :D Amúgy mondta, hogy ezt is nagyon élvezi, mert imád vezetni és utazni, csak rossz sokat távol lenni a menyasszonyától meg a gyerekektől. Utóbbi témába nem volt már sajnos időnk belefolyni, de nagyon kellemes találkozás volt.

Talán kicsit hosszú szakaszt szántam ennek, de nagyon jó élmény volt, azért fejtettem ki ennyire. Már tegnap írni akartam, csak kicsit elcsúszott a nap, este voltunk Hancockban, Krisztián kért egy van-t. Vettünk pár dolgot, amit Phillyben elfelejtettünk. Ott amúgy most főleg cipővásárlást foganatosítottunk, lassan kell már az a bőrönd, amit kint kell megvennem, ha valahogy haza akarom vinni a cuccaimat. :D

Tegnap vacsoránál Ron, a táborvezető bejelentette, hogy a következő két hétben több, nagyon ismert személyiség is jön majd a táborba, úgyhogy elvárja mindenkitől, hogy ne kergesse őket, beszélgetni lehet. Azóta ezt találgatjuk, hogy ki jöhet majd, ha megtudtam leírom. Ma reggelre amúgy felhőszakadásra keltünk, de mostanra (dél) már elállt, de még hűvös van. Holnaptól viszont ha minden igaz ismét 25-30 fok jön.

Ölelés!

ui.: Erika! Itt is nagyon boldog születésnapot kívánunk, puszilunk! :)