Az alábbi bejegyzés még tegnapelőtt született, de elment a net és azóta nem volt érkezésem feltölteni. Azóta is minden rendben, az újabb történéseket majd egy következő bejegyzésben fejtem ki. Addig is itt van ez:

Sziasztok!

Még mielőtt belekezdenék az előző bejegyzésből kihagytam a legérdekesebbet. :) Szóval az utazós-vásárlós-OCC-s day offon bementünk Callicoonba is, még odafelé, hogy feltegyük a kártyáinkra a csekkjeinket. Itt egy helyi boltba is betértünk, ahova már kétszer is akartunk, de a bolt kedden és szerdán zárva van. Mondanom sem kell, hogy kedden és szerdán próbáltuk eddig. :D

Most végre bejutottunk, néhol elég nyomasztó hangulatú giccses kacatok és tökjó antik cuccok sajátos keveréke volt a választék. Két emelet volt, a felső úgy nézett ki mint egy múzeum, régi könyvek, bakelitek, berendezési tárgyak hevertek; sokat fotóztam, nagyon tetszett. Na itt vettem egy Life magazint, 1943-ból, 5$-ért. Nagyon király, csak büdös. :D De van benne tudósítás többek között a második világháborús, Tunézián állomásozó amerikai katonákról, meg régi reklámok, nagyon tetszik. :) Eddig ennek a szerzeménynek örülök az egyik legjobban. :) Ja és egy idős bácsi volt a bolt tulaja, akivel vagy 5 percet beszélgettünk Krisztiánnal mikor fizettem. Szóba került hogy Magyarországról jöttünk, mondta hogy az egyik nagyszülője angol, egy másik pedig magyar volt, úgyhogy amikor az apja valami őrültséget csinált, az anyja mindig mondta hogy "Nem bírsz a magyar véreddel!" :D. Nagyon kedves volt egyébként. :)

Nos az utolsó hét megint összefolyik, nagyon gyorsan eltelt. Csütörtökön volt a szabadnapunk, azt főleg pihenéssel töltöttük. Egyszer vagy kétszer tudtam napozni, meg voltunk gymben is, amíg még lehetett, mert most már szerintem az is zárva lesz. A day off estéjén végre egy színdarabot is meg tudtam nézni a táborban, két nyár alatt az elsőt. :D A Herculest adták elő, kb. 8-12 éves gyerekek, kb. 40 perc volt az egész; asszem főpróba volt, de nagyon ügyesek voltak, élveztük. :)

Tegnap-tegnapelőtt parents day volt, az utolsó kettő. Eléggé elfáradtunk, de szerencsére nem lesz több. :) Tegnap este mindjárt a második színdarabot is megejtettem, a címét nem tudom, de baromi jó volt. Ez volt a fő darab az egész nyáron, a táborvezető rendezésében, nagy (16-17) éves táborozókkal. Gyakorlatilag majdnem Broadway színvonalú darab volt, túlzás nélkül. Mindenki remekül játszott, énekeltek, táncoltak, hihetetlenül tehetségesek, főleg a fiú és a lány főszereplő. Hatalmas álló vastapsot kaptak a közel kétórás előadás végén (öt perc szünet volt). A színpad előtt nagyzenekar szolgáltatta az élőzenét a darabhoz, ők is nagy tapsot kaptak a végén.

Az éjszaka folyamán Irene is megérkezett a táborba széllel és esővel. Szerencsére messze esünk a közepétől, ráadásul a hegyek közt vagyunk, így itt nagyjából úgy kell elképzelni mint egy közepes nyári vihart, csak nincs annyi eső, inkább folyamatos permet van, olyan mint a Niagaránál és közben fúj a szél, hol jobban, hol kevésbé. Szóval nem kell félni, ráadásul most már innen is elvonulóban van. Krisztiánnak sikerült áttennie az egész Hawaii utazásukat több órás telefonálgatás árán, Gáborék gépe pedig valószínűleg elindul, úgyhogy reméljük az ő gondjaik is megoldódnak.

Ma este lett volna a nagy záró buli a CC-ben, ahova még a konyhafőnökök is eljönnek, gyakorlatilag mindenki, de a hurrikán miatt nem nyit ki a CC, mert erdő mellett kéne sétálni a sötétben. Ron, a táborvezető bemondta ebédnél, hogy a kisebbik dining hall-ban szerveznek valami bulit, hogy azért mégis legyen, de itt tiltott az alkohol. Na majd lesz valahogy... :)

Holnap mindenki elutazik és csak a post campesek maradnak, biztosan nagyon furcsa lesz, majd jelentkezem hogy milyen. Miközben írtam ezt a bejegyzést elment a net (áram pl. az egész táborban nincs, csak a konyhán, mert itt van generátor, most bent állok a salad bar-nál), majd feltöltöm ha valamikor visszajön. :)

puszi