Kedves követőim! (szólott a szektavezér :D)

Tegnap volt a day off-unk, ez alkalomból új bejegyzéssel jelentkezem. A tegnapelőttről sok mindent nem hoznék fel, este munka után Krisztián felvitt minket (Andit és engem, Ritát és Victort meg Dávidot) gator-rel a laundry-hoz, hogy megbeszéljük, hova menjünk a day off-on és hogy mosassunk is.

A mosás sikerült, az úti célban még nem sikerült véglegesen megegyezni, de így is hajnali 2 volt, mire visszaindultunk. Másnap reggel aztán Scranton véglegesedett mint végállomás, mert a város mellett sok bolt van (kevés adóval) és bank is van a városban.

Ebéd után indultunk el a kapott kisbusszal, Krisztián volt a sofőr (köszönjük Krisz! :D), plusz: Andi, én, Rita, Victor, Gábor és Réka. Kértünk GPS-t is, úgyhogy könnyen odataláltunk (Gábor navigálásával :D). Odafelé úton megálltunk egy közeli a Cow Lick-ben, ahol isteni fagyit ettünk. :) Egyszer kicsit mellé kanyarodtunk, akkor viszont egy gyönyörű kilátású temető mellé érkeztünk, ahol több magyar nevű sírt is láttunk, például Újlakit és hasonló neveket. Furcsa érzés volt. :)

E rövid kitérő után TJ Maxx, Target, K-Mart és Dollar Tree boltokat látogattunk végig és baromi olcsón sikerült bevásárolni. Többek közt én 7$-ért vettem szürke Levis farmert, vagy 10-ért zakót (utóbbi nagyjából egyedül nekem tetszik xD). Andi is talált Converse-t féláron és hasonlók, úgyhogy nagyon megérte, a többiek is bevásároltak. Gyakorlatilag az egész délutánt itt töltöttük, ami nem volt nagy baj, mert légkondi híján elég nehéz lett volna elviselni a hőséget, Miami-ra hajazó páratartalom volt, ami egyébként ma is jellemző itt a táborban, még ha kevésbé is, hiszen ez mégis csak hegyvidék és nem város.

A vásárlás és este 9 után még bementünk Scrantonba, a Bank of America ATM-hez, ahol az időközben hét elején megkapott második fizetési csekkjeinket rátettük a kártyáinkra. Be kell tenni a csekket az ATM-be, beszkenneli és kész is. A kapott bizonylatra még rá is nyomtatja a gép kicsiben a csekket. :) Talán fél tizenegy körül, már sötétben a tábor felé vettük az irányt, egyébként Scranton nem egész másfél órányira van innen nagyjából.
A hazaúton másik irányban jöttünk, az út nagyjából fele gyakorlatilag az erdő közepén, egy keskeny úton vezetett, nulla közvilágítással. Az erdőben időről időre feküdt egy-egy ház, fényekkel, vagy azok nélkül, de szembe csak nagyjából 10-15 percenként jött egy autó. Elég horrorfilm alaphelyzetnek tűnt, az biztos.  De legalább nem aludt el senki, mert mindenki meredten bámult ki az ablakon, hogy mikor jön szembe a baltás gyilkos. :D

Egyszer egy bukkanó után 5-6 mosómedvével találtuk szembe magunkat, akik az út közepén ácsorogtak, majd a fényszóróktól megijedve menekülés helyett ott is maradtak. Nem mentünk gyorsan, de ilyen hirtelen nem hogy nem lett volna biztonságos, de  valószínűleg nem is tudtunk volna megállni. Krisztián próbálta őket kikerülni valamennyire, de számításaink szerint egyet vagy kettőt sajnos így is sikerült elütnünk, elég rossz hangja volt a kocsiból. Szegény Krisztián tiszta lelki beteg volt, de hát nem tudott mit csinálni, ügyes volt. :)

Később már vártuk az őzeket, szarvasokat, zsiráfokat, elefántokat, de szerencsére a továbbiakban már csak néhány lepkét ütöttünk el. Még utunk elején tankoltunk, aztán Hancock-ba érve még egyszer egy kicsit, hogy ne legyen a múltkorihoz hasonló  összetűzés benzinügyben. Majdnem éjfél volt mire beértünk a táborba, így a kocsit már nem tudtuk leadni, Krisztiánnal még nem találkoztam ma, remélem sikerült neki és minden rendben ment. Reggel elég nehezen indult a visszarázódás, de az olcsón vett jó cuccok, a jó társaságban eltöltött szabadnap és a kalandos út emléke feledteti a kezdeti  nehézségeket. :D Továbbra is iszonyatosan meleg van, valószínűleg emiatt az ebéd is kicsit korábban lesz ma, délután szerintem a medence felé vesszük majd az irányt. :)

Most a bunkban írtam meg a bejegyzést, ez alatt már fel is töltötte a gép még a Woodstock & Skinners Falls képeket, meg azt a néhányat, amit tegnap csináltam.
Nemsokára lemegyek a diningba (légkondi :D) és megpróbálom feltölteni a blogba. Összefoglalva jó kis day off lett belőle, szerintem mindenki jól érezte magát, a  benzinköltséget is megúsztuk 7 dollárból. Amúgy pedig jól vagyunk, most már Andi is kilábalni látszik a betegségből. :)

További események esetén eme rendszerben jelentkezem.

Ölelünk mindenkit! :)