ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Ez lenne az élménybeszámolóm ha nagyon röviden kéne összefoglalni a tegnapi élményeket. :D

9:30-ra lejöttünk reggelizni, majd kötelezően staff pólóban (ennyit a tervezett kiöltözésről :D) összesen 11 busszal bevettük New Yorkot és a Broadway-t. Külön buszban voltunk mi staff-ok, úgyhogy gyerekzsivajtól mentes utunk volt és enni, inni is kaptunk. :) (A szendvicseket előző este csináltuk a konyhán, kb. 600-at.) A buszon megkaptuk jegyeinket is. :)

Elég korán beértünk NY-ba, messze nem először jártam itt, most mégis valahogy különlegesen nagyon jó érzés volt visszatérni. A Broadway-n az 52. utcánál van az a színház ahol az Apácashow-t, azaz a Sister Act műsoron van. Itt komolyabb tumultust okozott az utcán a sok French Woods-os gyerek és staff, abban a bő egy órában, amíg vártuk, hogy kinyissák a színházat. A magyarok közül Andi, Réka, Gábor, Krisztián és én képviseltettük magunkat amúgy az úton. Semmiért nem kellett fizetnünk, a busz és a jegy is ingyen volt, utóbbi a legolcsóbb árkategória mégis közel 50$, azaz majdnem tízezer forint volt. Ehhez képest jó helyünk volt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az egy órás várakozási időben Andival elsétáltunk egy közeli kávézóba pisilni és kávézni, na meg a légkondit élvezni kicsit. A WC előtt is French Woods-os gyerekek sora állt, szerintem bevettük az összes közeli toalettet. :D

Mire visszaértünk a színházhoz, már nyitották is a kapukat és betódult a tömeg. Az előtérben egy gyóntatófülke és Sister Act-es szuvenírbolt várt minket, majd beljebb lépve a lélegzetünk is elállt, gyönyörű volt a színház. Puha szőnyeg, gyönyörű csillárok, tükrök; minden csillogott-villogott. Az összképet egyetlen dolog rontotta csak (azon kívül, hogy tilos volt fotózni): a nézők ruházata. Utólag ezen elmélkedve azért a Broadway mégis csak egy turistalátványosság (is) ezért sokan csak úgy beugranak városnézés közben, de mégis furcsa összhatást keltett a lenyűgöző színházbelső a pólós-trikós-papucsos emberek hadával. Rossz érzésünk volt megelőzően, hogy a staff pólók kötelező viselése miatt nem tudunk normálisan felöltözni, de szinte még jól öltözöttnek számítottunk. :D

Ezen túllendülve azonban az egész napról semmi negatívumot nem tudok említeni. Miután kezelték a jegyeinket, balra kellett felmennünk a lépcsőn, majd beértünk a színházterembe, ami ha lehet, még szebb volt, mint az előtér. Még egy hölggyel találkoztunk aki ismét felhívta a figyelmet, hogy tilos fotózni, és adott kis programfüzetet mindenkinek. Kényelmes, süppedős, bordó ülések vártak minket, a nézőtér felett pedig egy óriási csillár lógott, több kicsivel körülvéve. A prospektus szerint ha jól emlékszem valamikor az 1920-as években épült ez a színház, azóta többször felújították: ez látszik is rendesen. :)

Néhány perc várakozás után elsötétült minden, felgördült a mélybordó függöny és elkezdődött a darab. Itt mélyrepülést vett az állunk és később már nem is nagyon tudtuk felszedni. :)

Szerintem elmondhatatlan élmény volt az egész, még annak is nagyon tetszett volna aki ki nem állhatja az éneket és a zenét. Tökéletes volt a hangosítás, a díszletek leírhatatlanok: néhány pillanat alatt ide-oda forogva váltottak színhelyeket, gyönyörű volt minden. A ruhák is baromi jók voltak (elég sűrűn váltottak is), az énekhangokra pedig nem tudok megfelelő jelzőt találni, a főszereplőben konkrétan egy Beyoncé veszett el (nem túl mélyen), úgyhogy a közel két és fél óra alatt (egyszer volt egy rövid szünet) folyamatos libabőr és elámulás volt jellemző ránk.

Nagyon nagy kár lett volna ezt kihagyni, mert bármennyire is érdekelt azelőtt is egy Broadway darab, azért önszántamból közel tízezer forintot lehet hogy sajnáltam volna rá, így viszont teljesen ingyen volt egy óriási lehetőségünk, hogy megnézzük. Életre szóló élmény marad, az biztos. :)

A darab amúgy nagyon vicces volt, a film forgatókönyvét követte; a zenék is nagyon illettek hozzá, mindenkinek tetszett. Volt karmester is, meg nagyzenekar, a színpad alá süllyesztve. Ja és a helyünkről: mint mondtam, az erkélyen voltunk, annak viszont az első sorában, és igaz, hogy előttünk egy közlekedőfolyosó volt, de mindent tökéletesen láttunk, ráadásul pontosan középről, úgyhogy jobb helyünk nem is lehetett volna. :)

A darab után lehetett fotózni - szigorúan csak az előcsarnokot - bár csak pár képet volt időm lőni, mert rohantunk vissza a buszhoz, ami egy rövid megálló után este tíz körülre vissza is hozott minket a táborba.

Esti igen vicces eseményként még felvittük a bunk-unkba Krisztián ágyát, aki már gyakorlatilag eddig is nálunk lakott, ám most véglegesen felköltözött. Önmagában elég derűs dolog egy tábori ágyat az éjszakában szállítani, nem hogy ha még ébren lévő gyerekek után járőrözik mindenki, mi meg nem akarjuk, hogy megtaláljanak. Finoman szólva majd beszartunk a röhögéstől, mire sikerült elérni az igen jelentős szintemelkedést leküzdve házikónkat. :D

Azt hiszem be is fejezem az áradozást, tényleg felejthetetlen nap volt, nem tudom elmondani mennyire tetszett nekünk az egész, Andi is odáig volt meg vissza, én nemkülönben. :) A végén percekig tartó álló tapsot kaptak a színészek, a főszereplő külön csak a tapsra ruhát váltott nagyjából egy perc alatt és egy fehér estélyiben libbent a színünk elé. :)

Most már tényleg zárom soraimat, jelentkezem ahogy tudok, bár nem garantálom, hogy a következő bejegyzésben is ilyen jelentős eseményekről tudok majd beszámolni. :)

(A képeket netről szereztem, mi csak kint csinálhattunk, azokból majd töltök fel facebook-ra. A második kép a finálé felé van, a háttérben megfigyelhető az eddigre már ezüstbe váltó party Mária szobor, ami a végén elkezdett forogni, S. Kata és Maresz figyelmébe ajánlanám, ha ezt olvassák :D.)